KÉT ÉVSZAK

Az ausztriai Ziller-völgyben Gerald és fia, Hans-Jörg minden évben felkészítik a Stackerlalmon álló menedékházukat a télre, amint az idő hidegre fordul, és az első hó ellepi az Alpok csipkés csúcsait. Ezután visszaterelik a szarvasmarháikat a völgybe az 1850 méteren fekvő havasi legelőről, és otthagyják azt a zergéknek. Amint azonban a hó elolvad, ismét visszatérnek. Ez minden évben így megy – mondja Gerald Hotter.
A MARHÁKAT MÁR OKTÓBERBEN LE LEHET TERELNI, ÉS AZ EGÉSZ TELET LENT TÖLTIK. DE AMINT A HÓ ELOLVAD, ISMÉT VISSZATÉRÜNK A HAVASRA. MINDEN ÉVBEN EZT CSINÁLJUK.
GERALD HOTTER

A HAGYOMÁNYOS ÚT

A legelő és a menedékház már több évszázada a család tulajdonában van. Hagyományszámba megy, hogy amikor nyáron készül a takarmány, Hotterék fent vannak a havasi legelőn a marháikkal. Egész évben itt a legdúsabb a tej – mondja Gerald. A tej itt tartalmazza a legtöbb összetevőt és a legtöbb zsírt, mert a tehenek csak jó minőségű füvet esznek. A 120 hektáros legelőn pedig ebből bőven található Hotterék tizenhárom fejőstehene és kilenc borja számára.
A FEJÉS HAJNALI 5-KOR VAN, EZUTÁN KIENGEDJÜK A TEHENEKET, KIALMOZZUK AZ ISTÁLLÓT, ÉS KABINOS FELVONÓN LEKÜLDJÜK A TEJET. DÉLUTÁN A TEHENEK VISSZATÉRNEK AZ ISTÁLLÓBA, ÉS ISMÉT MEGFEJJÜK ŐKET. ÉJSZAKÁRA AZ ISTÁLLÓBAN MARADNAK, MÁSNAP PEDIG KEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL.
HANS-JÖRG HOTTER

SEGÍTŐ GÉPEK

A havasi legelőn régebben kemény volt az élet. Nem voltak utak, de ösvények sem, ezért mindent a hátukon kellett szállítani az embereknek – emlékszik vissza Hans-Jörg a nagyapja beszámolóira. A trágyát kosarakban szállították el, a legelőket kézi kaszával kaszálták, a szénát pedig bálákba kötötték, amelyeket a fejen egyensúlyozva kellett az istállóba vinni. Ma az almozást is géppel végezzük, de a szénát is géppel szállítjuk. Emiatt sokkal könnyebb lett az élet.
RÉGEN NEM VOLT SE ÚT, SE SEMMI. AZ EMBEREKNEK MINDENT GYALOG, A HÁTUKON KELLETT SZÁLLÍTANI. A MUNKA FIZIKAILAG NAGYON MEGTERHELŐ VOLT.
GERALD HOTTER

AZ ÚT MINDENT MEGVÁLTOZTAT

A havasi legelőre vezető utat húsz éve építették, és megléte a gazdálkodást és a gépparkot egyaránt alapjaiban változtatta meg. Korábban mindent egy primitív drótkötélpályán kellett felhozni, a marhákat pedig gyalog, bonyolult ösvényeken kellett felterelni. Ma minden sokkal hozzáférhetőbbé vált. Ha az egyik állat balesetet szenved, és eltöri a lábát – mondja Hans-Jörg –, bármikor le lehet vinni a völgybe. Immár nem kell kényszerűségből a helyszínen levágni.
A MAI TECHNOLÓGIA RENDKÍVÜL FEJLETT. EZ ÓRIÁSI ELŐNYÖKET NYÚJT, ÍGY A HAVASI LEGELŐ SOKKAL JOBBAN KIHASZNÁLHATÓ.
Gerald Hotter

SZALONNA AZ ELCSIGÁZOTT TÚRÁZOKNAK

Manapság gyalogosan már csak a túrázók érkeznek a völgyből. Ehhez körülbelül két és fél órára van szükségük. A Stackerlalmon megpihenhetnek egy tányér házi szalonna, sajt, kenyér és vaj mellett, melyet alpesi házigazdájuk, Gerald szolgál fel. Hotterék minden évben négy disznót hizlalnak szalonnáért és sertéshúsért, Gerald felesége pedig maga készíti a helyi specialitásnak számító gyantás cirbolyalikőrt, a Zirbenschnapsot is. Gerald szerint egyre többen fedezik fel maguknak az autentikus természetes termékeket, és keresik fel a havasi legelőket csak ezekért.
EZ ITT AZ OTTHONUNK. NAGYON SZERETJÜK A SAJÁT VÖLGYÜNKET.
GERALD HOTTER

OLYAN MAGASRA,
AMENNYIRE CSAK LEHET

A család szeret egységben létezni a természettel. Hans-Jörg érdekesnek találja a városokat, azonban azt mondja, el sem tudná képzelni, hogy maga is ott éljen. Egyszerűen szüksége van a hegyekre és a csak ott megkapható látványra, amikor reggeli kávéját kortyolva körülnéz. A novemberi reggeleken, amikor a természet "haldoklik", gyakran felmegy autójával olyan magasra, amennyire csak lehet, és távcsövével szemléli a látványt. Hans-Jörg számára ez a kikapcsolódás.
JÓ, HA MINDEN SIMÁN MEGY. HA NINCS BALESET, EGY MARHA SEM ESIK EL ... EZ MINDIG NAGYON FONTOS.
Hans-Jörg Hotter

VISSZATÉR A TAVASZ

Hamarosan itt az ideje visszatérni a völgybe. Gerald boldognak érzi magát, hogy visszajöhet, amikor beköszönt az ősz. Amikor viszont itt a tavasz, Hotterék visszatérnek a legelőkre. A hó májusban lassan visszahúzódik, ők pedig ekkor visszaterelik a marhákat a felfelé vezető útra. Először az Astéra, az 1400 méteren fekvő alpesi legelőjükre, majd vissza a tengerszint felett 1850 méterre, haza a Stackerlalmra.